Csoda Orosházán: Hálát ad az Úrnak Fecó, hogy pálcát adott neki

Mindenkit lenyűgöz a tehetséges festőművész életszeretete és kitartása: a mozgásképtelen fiatalembert hatalmas akaraterővel áldotta meg a sors, és ma már önálló kiállításai lehetnek. Teljes életet él, imád utazni, és nagy baráti társasága van. Hosszú volt az út a lesújtó orvosi véleménytől idáig, és mindez nem is sikerülhetett volna kitartó családja szeretete, támogatása nélkül.

Szárnyakat kap a vászon előtt

Ferenc hét hónapos korában került először neurológushoz – ugyanis születésekor oxigénhiányos állapot állt fel, ami miatt elhaltak a mozgásért felelős agysejtjei. Akkor a szülőket sokkolta, hogy a fiú nem lesz képes teljes életet élni, de családja mindent megtett érte. Ferenc egészen az érettségiig speciális iskolába járt, és mivel egyedül a fejét képes önállóan mozgatni, itt kapta meg első fejpálcáját. A mai napig ennek segítségével kommunikál a külvilággal: egy táblán mutatja vele a betűket, így állnak össze az általa formált szavak, mondatok. 8 évesen készítette első képét, tehetségét akkori rajztanára fedezte fel és környezete hamar rájött, hogy számára a festészet igazi szenvedély. Az érettségi után Feri hazaköltözött Orosházára. Fizikai állapota miatt mindenben segítséget igényel, de amikor a vászon elé kerül, valósággal szárnyalni kezd. „Nálam olyan, hogy témaválasztás, konkrétan nincs. A tájképek állnak hozzám legközelebb, de minden téma vonz, szeretem a kihívásokat” – meséli. Az biztos, hogy a festményei igencsak változatosak: a tájképek mellett készült már gitár, gyorsúszó, legutóbb pedig Nagy-Magyarország is.

Nem ismer akadályt, fest és fest!

A tehetséges művész szereti az életet, és ez bizony látszik a festményein is. A fiatal férfinak sokszor elég egy beszélgetés vagy egy táj, hogy ihletet kapjon. Néhány technikai akadály leküzdése után semmi nem áll az alkotás útjában. „A testem akarattalanul is mozog – meséli. – Ezt úgy tartom kordában, hogy mindig a combjaim közé szorítom a kezem, de még így is előfordul, hogy nem oda kerül a vonal, ahova akartam. Olyankor improvizálok.” Ferinek a festés során egyedül az előkészületekben van szüksége segítségre: aktuális segítője készíti elő a terepet: vásznat tesz az állványra, Fecó által kért színeket a palettára nyomja, felteszi a kért ecsetet a fejpálcára, és kezdődhet az alkotás.

Soha ne nézz hátra, mindig csak előre!

Első kiállítása 2009-ben volt Debrecenben, a régi Rocksuliban. „Ezt követően sorban jöttek a felkérések, már 20 kiállításon vagyok túl. Egy ízben megoldottuk, hogy a látogatók kipróbálhassák, milyen is fejpálcával festeni” – meséli. Kiállításain mindig lehet tőle személyesen kérdezni, mert számára fontos, hogy ne csupán a képei által ismerjék meg. Épp ezért kimondottan beszélgetős estet szervez. Tavaly nyáron Bagdi Bella Élni jöttem című számának videoklipjében főszerepet kapott. Örömmel vállalta a felkérést, mert úgy érezte, hogy a dal nagyon az övé. De vajon mit hozhat a jövő? Szeretne családot alapítani, olyasmit adni a műveivel, ami segít az embereknek. Szintén nagy terv egy saját műteremlakás, ahol mindennek lenne helye és ahol minden berendezés az önállóságát segíti. Az biztos, hogy Feritől sok ép és egészséges ember tanulhatna, ilyen életerőt és életszeretetet ritkán látni! Kérdésünkre, hogy mit üzenne az embereknek, azt mondta: „Soha ne add fel! Ne hátra nézegess, hanem az előtted lévő útra.” Az biztos, hogy fogunk még hallani a tehetséges fiatal művészről…